Pandora Mama
Amint azt az
alábbi képek és az írások igazolják, Pandora
vagyok, a Gyömrői Árvácskák
fogadtak be, nyújtottak számomra ideiglenes otthont, két kis csöppömmel együtt,
akik már érkezésünkkor nagyobbak voltak, mint én. Szeghalom környéki
tanyavilágból érkeztünk, ahol szabadon éltem, sok-sok kis kölyköm született, és
egyszer csak ide hoztak bennünket....... Bizony nagyon meg voltam szeppenve, új
környezet, új emberek, sok-sok árva között. Kaptam oltásokat, sajnos egyik
kicsimet elvesztettük, mert nagyon beteg volt..... Nekem is szükségem volt egy
kis gyógykezelésre, de már nagyon jól vagyok. Ivartalanítottak, többet már nem
kell kicsikkel foglalkoznom.....
*
A műtétem után
Zsuzsi, az árvácskák „jótündére”, akit időközben nagyon-nagyon megszerettem,
elhozott Julikához, aki már kétszer is volt befogadója kis árváknak... ők már
boldogan élnek az örökös gazdiknál. Ahogy
kiszálltam az autóból, rögtön találkoztam új pót-tesómmal, és pajtásommal
Vackorral is, aki a Pótmamimmal együtt nagyon kedvesen fogadott, hisz nekik már
van tapasztalatuk,milyen érzés egy elhagyott kis árvának új ismereteket szerezni.
**
Zsuzsi elment,
én pedig az új családommal rögtön az ő "kedvenc dombjukra "
ballagtam, ismerkedni az új világgal,
ami kicsit még rabság a póráz miatt, de szabadság is az eddigi életemhez
viszonyítva. Nem voltunk egyedül: jöttek hozzám ismeretlen, de nekik jó barát
kedves emberek a kutyáikkal, körbevettek, simogattak, a kutyusok odadugták
orrukat, de egyáltalán nem tolakodóan, ezért hagytam is, hogy megismerjenek.
Még az idős "Hölgy" Bona sem morgott rám, azt mondták ez csoda! /Igaz
később, ha belém botlott, mert nem látott meg, nagyon magas és a lábai is
betegek már, akkor megkaptam az eligazítást tőle./ Kicsit sétálgattunk,
ismerkedtünk, még visszajött az én Zsuzsim hozott nekünk búcsúajándékot /két
malacfület / amit azóta már elrágicsáltunk, aztán hazamentünk új
"hazámba"...
***
A három emelet
lépcsőzés meglepetés volt, a tanyán nem volt ennyi lépcső, az elsőnél már fel
akartam adni, de látva, hogy Vackor csak megy előttem, hát ballagtam én is. /
még mindig leállok néha, de azok a jobb zsebből elővarázsolt jutifalatok nagyon
meggyőzőek ám ./ A pocimat szeretem is nagyon, de tündérem parancsára sajna
fogyóznom kell, ezért szerintem nagyon kevés az adagom, gyorsan bekapom, aztán
megyek Vackorhoz, de ő irigy és nem hagy.... A Cicó maradékát is hajlandó lennék
megenni, de őt meg bezárja a mami, míg eszik. Egyszer tolakodtam csak hozzá, de
túl hegyesek a karmai és kaptam tőle a pofikámba egyet.....Vackortól láttam,
hogy az asztalnál is lehetne kunyizni, de egy falatnál többet ott sem kapunk a
mami-vacsi végén, hiába nézünk ártatlan szemekkel, helyünkre kell menni.
****
Szóval, most már
az ötödik napom is végéhez közeledik, és egyre jobban érzem magam. A hét végén
mindkét nap az összeszokott társasággal nagyokat kirándultunk, ahogy azt a
csoportkép tanusítja. Ők szabadon kószálhattak erdőben, mezőben, én csak
pórázon, de az orromat azért használtam rendesen.... Hétköznap délelőttönként
elmegyünk egy kutyasétáltatóba, ahol szabadnak érzem magam. Ma már jobb kedvem
is volt, mint eddig, egy kicsit már labdáztam is, meg futottunk Vackorral. És
végre hallattam hangomat,mert eddig meg sem szólaltam egy kis morgáson
kívül.......
Egy autóból
"beözönlött " egy hatalmas /talán ír farkas/ óriás, el sem láttam a
fejéig, egy kajla goldi, egy dobermann, és egy kis fekete, talán spicc, és
mindnyájan körbevettek. Se élő se holt nem voltam első ijedtemben, de aztán
kiosztottam őket, ne tapizzanak, nem tűröm, szét is ugrottak, megdöbbenve,
aztán szaladtak is tovább. Én néhány percig "lefagyva" ültem, de a
kedves hívogatás és a jobb zseb jobb belátásra bírt, és szaglászgattunk tovább.
Később még összefutottunk, de már elég volt, hogy a fogínyemet megmutattam, már
ott is hagytak, ők rohangáltak, mint a szélvész.
*****
Vackor is hívott
már játszani, ő szeret kicsit rohangálni, meg birkózni, de én nem veszem a
lapot, talán majd ha nem kell pórázon
lennem, akkor jobb kedvem lesz a játékhoz... Maminak hízelegni, ölébe bújva
aludni, hátamra fordulva várni a pocisimit, azt nagyon szeretek, és meg is
kapom tőle, sőt Vackor sem féltékeny nagyon, hagyja hogy a gazdija engem is
szeressen.
******
Esténként
találkozunk még egy volt Árvácskával is, Izaurával. Őt azelőtt fogadták örökbe,
mint én megérkeztem. Ő fiatal, bolondos kislány, nagyon szeret rohangálni,
engem is hív, ha látja hogy nem mehetek, akkor Vackorral róják a köröket
12o-val. Néha azért közéjük ugrok, mikor közel jönnek. Talán nemsokára együtt
fogócskázunk!......
*******
Pótmami mondta,
hogy akik kezdettől ismernek, mióta idejöttem érdeklődve, és örömmel figyelik
sorsom jobbra fordulását, küldik a puszikat. Nagyon köszönöm azt a sok
szeretete, amit itt kapok.... Jóságommal igyekszem meghálálni a sok
törődést.... Mert mindenki megdicsér , aki megismer, hogy szép és jó kis kutya
vagyok. Még sok tanulnivalóm is van, de már eddig is sokat fejlődtem , figyelek
és szót fogadok, lesem Vackort is, ő mit csinál...
Remélem, hogy
hamarosan értem is eljön majd valaki, akinek én leszek a kedves, szép és okos
kis barátja egy életen át.... Ugye Gazdi jössz majd értem?????????? :D
