VACKOR NAPLÓ
/2o1o.július 16-augusztus 17-ig/
Beköszöntő
" Amikor egy kedves barátnőm elhatározta,kutyát szeretne, menhelyről fogadott örökbe olyan kutyust, akinek reménytelen helyzete megérintette a szívét. A választáskor elkísértem Őt, és akkor megváltozott az életem. Attól kezdve tudtam, hogy nekem,mindig Gazdiját elveszített, megunt, utcára kitett, elaltatni szánt kutyám lesz.
Boldog ember vagyok, mert Gazdinak mondhatom magam! Boldog, mert három kis tünemény életéért --Lisáért, Szemikéért, és Stevie Wonderért - vagyok felelős, amely felelősség nem teher, inkább boldogság nap, mint nap. Mert boldogság magammal vinni tekintetükből az érzéseiket, a gondolataikat, a szeretetüket és felidézni ezeket, amíg hazaérve újra önfeledten örülhetünk egymásnak.
Nekem szebb lett az életem, Velük, Általuk.
Segíts Te is, adj reményt egy jó életre, tégy boldoggá Egyet azok közül, akiknek talán Te maradtál az utolsó esélye. Hogy aztán majd egyszer úgy indulhasson a Nagy Útra, mikor átsétál a Szivárványhídon, hogy tudja, Valaki az utolsó pillanatig szerette, Vele volt, soha nem felejti el, minden nap hiányzik majd, azért mert tartozott valakihez, mert volt GAZDIJA.
Fogadj örökbe egy kutyust, és legyél Te az a VALAKI, aki a legtöbbet adta, aki szerető GAZDI volt!
Köszönjük! "
/ HORVÁTH TÜNDE - LISA, SZEMIKE, STEVIE WONDER és a már örök vadászmezőkön kergetőző MONÁCSKA örökbefogadó gazdija./
Történetemet lejegyezte kedves gazdám, akivel még hosszú éveket szeretnék eltölteni..... /Vackor, (Vacak) / " a szép szőke kutyaherceg" /
Előéletem 2o1o július 16-ig.
2oo9 május 27-én ott hagyott valaki-- nem emlékszem rá, mert még kicsi voltam - úgy mesélik, a 34-es autóbuszon, megtalálóm szerint :"tisztán, selymes szőrrel, szagtalanul, nem soványan". Megtalálóim 2 hétig keresték hiába gazdáimat, úgy látszik, nekik teher voltam, pedig én "kedves, ragaszkodós, ölbebújós" kiskutya voltam. Első befogadó gazdimtól, Szita Krisztától kaptam a nevemet. Sok mindent megtanultam,amit egy kutyának illik tudni, ha egy jó falkavezért akar találni magának. Nevelő gazdijaim addig is szépen gondoskodtak rólam, amig vártam az IGAZIT. Kaptam védőoltásokat, csipet, ivartalanítottak, sok- sok szeretetet és nevem mellé a jelzőt--Szép szőke herceg.
2o1o.júliusában több árva pajtásommal együtt Mogyoródon éltem a "Hortobágyi kutyapanzióban" Tarnóczi Katival és Jenővel, és titkon mindig reméltem, hogy egyszer végre értem is eljön egy szerető gazdi, akivel végre saját otthonomba mehetek, és hűséges társa lehetek életem végéig.
Egy nagyon meleg napon, július 9-én Kati kivezetett a kennelből, rám adta a hámot, pórázt, azt hittem, hogy sétálni indulunk, de csak a kapun kívül álltunk. Jött egy mosolygós idősebb hölgy, és úgy láttam a szemében, hallottam a hangjából, hogy nagyon megörült nekem. Én is boldogan megpuszilgattam, elmentem vele sétálni, titkon reméltem, hogy Ő lesz az IGAZI! Elmondta Katinak, hogy nemrég halt meg 16 évesen a hűséges tacskókeverék kutyája. Egyedül él, az interneten talált rám. A séta után azonban vissza kellett mennem a kennelbe, ahol a többiek rögtön féltékenyen nekem estek, én pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy maradnom kell. Azt már nem hallottam, hogy egy hét múlva újra találkozunk, és azt sem tudtam, hogy látogatóm milyen fájó szívvel hagyott ott engem, és azt sem, hogy számára is csigalassúsággal teltek a napok.
Rákoskeresztúr július 16. Haza találtam!!!
Nyíltak az ajtók, három emelet, lépcsők, zárak nyíltak, csukódtak, egy kellemes szobában várt a " Vackor kuckó", azonnal láttam, hogy itt jól fogom érezni magam, kaptam egy kis barna rénszarvast, elneveztük Vacaknak, és jól lehet dobálni, rágcsálni, megtaposni. Az előszobában etető, itató edény, fincsi kaja, friss víz várt rám. Birtokba vettem az ágyat, a gazdi megengedte, el is döntöttem, hogy én bizony ott fogok aludni éjszaka a gazdi lábánál. Kati boldog volt, hogy én boldog vagyok, fényképezett sokat. Lekísértük a kocsihoz, elbúcsúztunk, és elkezdődött új életem új szakasza.
Sétáltunk a ház körül, sok jelet találtam. Ebből következtettem, hogy sok haver és nem haver lakik a környéken, így én is megkezdtem a jelölést, hogy tudassam velük, megérkeztem. Egy puli rondán nézett rám, nem hagytam szó nélkül. Viszont egy kis fehér uszkár kedves volt, én is hozzá, puszit váltottunk. A szomszédunkban lakik Violával és Józsival Mimi kisasszony, aki majdnem az egész kutyavilággal haragban van, néhány kivételtől eltekintve. Hát persze, hogy első látásra én sem vagyok szimpatikus neki, mindig le akarta harapni az orromat estefelé, mikor megpróbáltunk a gazdikkal együtt sétálni. Naná, hogy nem engedtem meg! Igy aztán egyenlőre nem sétálhatunk együtt, Aztán odajött hozzám egy pici lány anyukájával, megszorította a nyakamat, az arcát a pofimhoz dugta, én nagyon megijedtem, kapálóztam, menekülni akartam, és megkarmoltam az arcát és a kezét. Nagyon megijedt mindenki, gazdim el is határozta, hogy ezután jobban figyel rám és megvéd a gyerekek " támadásától". Ők még nem értenek kutyanyelven, mi meg nem látjuk bennük a falkavezért, akit tisztelni kell, és ki tudja miért félek én a gyerekektől?
Finom vacsit kaptam, bár azt mondta a gazdi, vissza kell fognom magam, mert kissé telt az alakom. De hát ez legyen az ő gondja. Erre persze neki is szüksége van, úgy gondolja, majd közösen " ledolgozzuk." Ágyazás után boldogan mentem aludni oda, ahol a gazdi kijelölte a helyemet / én néztem ki magamnak még délután/. Egy darabig még hallgattam a beszűrődő zajokat, idegen és furcsa volt, néha jeleztem is. Néha hallottam, hogy a gazdi is ébren van, engem figyel, nagyon jól esett, hogy vigyáz rám.
Biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni egymással, érzem, hogy szeret és én is szeretem. Boldog vagyok új otthonomban, ahol csak mi ketten vagyunk egymásnak.
Ez a mai nap az én igazi, és egyetlen SZÜLETÉSNAPOM!!!!
második napom otthon..... /2010.Július 17./
Fél hatkor arra ébredtem, hogy sürgős dolgom támadt, ezért gyorsan felébresztettem a "főnököt", hogy menni kell.....Már ismerősként kerültem meg a háztömböt, tudtam, melyik bejáró a miénk, ezért dicséretet kaptam, meg azért is, mert nem húztam a pórázt. A lépcsőket viszont sokallom, az első emeletnél már bőven elég lenne. Aludtam gyorsan még egyet, aztán egy csöpp reggeli, majd megint lépcsők le...föl!!! Hű a tüdőm!!!!
"Kedves meglepi"--- Zutty, bele kellett állnom a fürdőkádba és fúúúúj, víz csorgott rám, pedig utálom! De ő még nem tudja! De megmutatta, mennyi mogyoródi port hoztam magammal. A samponos masszírozás viszont nagyon cuki volt. No a törölközést magam is el tudtam végezni, nem kellett segítség. Hogy a fürdőszoba csupa víz lett, mikor megráztam magam, kit érdekel, majd az is megszárad! A törölköző legyen szépen kiterítve, és én addig hempergek rajta oda-vissza, míg majdnem teljesen száraz leszek. A hajszárító hangját utálom, felesleges bekapcsolni, úgyis elszaladok. Körmömet levágta, fülemet kitörölte, szép, szőke bundámat szépen kifésülte gondviselőm, és így még "szebb, szőkébb herceg" Vackorként mentem ki a napra, hogy a bőröm is megszáradjon. Kaptam a nyakamba cseppeket bolha és kullancs ellen.
Este újra megpróbáltam jóban lenni Mimike kisasszonnyal, de változatlanul haragban van velem és orvul támad. Hát ebből már nem lesz barátság? A gazdira nagyon vigyázok, nem szeretném, ha elhagyna, ezért még a lakásban is állandóan szemmel tartom, ha leül a fotelba, elé fekszem, hogy tudjam, mikor megy ki. A konyhába is követem, ha kizár a fürdőszobából, az ajtó elé fekszem. Mindig tudni akarom, hol van, mit csinál. Kaptam a Vacakom mellé egy teniszlabdát, összecsomózott zoknit, ezekkel játszunk, mikor ébren vagyok. Telefonáltunk "keresztanyámnak" Krisztának, hogy végre Véglegesen megállapodtam. Megígérte, ha egyszer erre jár, meglátogat. Küldtünk fényképet rólam neki és Mogyoródra Katinak, aki most nagyon szomorú, mert két kutyusa hirtelen meghalt.
Vacsi után kaptam egy kis paradicsomot, mert szeretem a nyers zöldséget és gyümölcsöt. Az éjszakám rosszul telt, talán "frontos" vagyok? Nagyon fülledt meleg van, de azt mondták, jön a hideg front. No azért hagytam a "vezért" 1-2 órát aludni.
...és ez már a harmadik napom!!!! /2010.Július 18./...
Ma reggel is korán ébredtünk. Az eü. séta után kicsi kaja, majd előkerült egy zajos szerkentyű, amit porszívónak is hívnak és össze-vissza kell huzigálni, és szörnyű hangja van! Utálom!!! Ezt tudtára is adtam, néha kapott egy pofont, de tisztes távolból figyelve voltam leginkább biztonságban. Aztán leellenőriztem, hogy kell a lángos tésztáját kikeverni.
Elmentünk sétálni, és egy hatalmas dombos, füves területre értünk, alig láttam, hol van a vége,és nincs is messze a lakásunktól. Ugye ide máskor is eljövünk? És mivel senki és semmi nem zavart bennünket, a gazdi végre le merte venni rólam a "rabláncot". Csodás érzés volt, végre oda mehettem, ahova akartam, persze a szemem állandóan rajta tartottam, bíztam azért benne, hogy nem akar "elveszíteni", de biztos, ami biztos.... Aztán mások is jöttek mozogni, Jött évi Perdivel, a labi nagylánnyal, és egy fekete snaci, gyorsan össze is barátkoztunk . Jól éreztük magunkat, a gazdik is megdicsértek, jól is esett, megsimiztek, én puszival viszonoztam. Gazdinak úgy megtetszett a hely, meg nekem is, meg is igérte, hogy még sokat eljövünk ide, mert itt kedvemre barátkozhatok és rohangálhatok a haverokkal.
Hazajöttünk, gazdi írja a naplómat én meg jó nagyot alszom a lábánál az asztal alatt. Egyszer csak elkezdődött a virslis, sajtos lángos sütése, akkor irány a konyha, mert ezt nekem is látnom kell. Remélem, hogy meg is kóstolhatom, ha szépen nézek a gazdira, míg ő eszik, és türelmesen kivárom a soromat. Így is lett. kaptam finom virslit és sajtot is. Kis ebéd utáni szieszta után " fogyózás" séta, futás, új helyeken. Dicséretet kaptam, mert szépen megyek pórázon,nem húzok. Hát értek én a szép szóból. Kis padon pihizés után, újra rohangálhattam kedvemre a dombon a fűben. Ennyi mozgás után mindketten megérdemeltünk egy kis délutáni sziesztát.
Este "randi" a dombon, ismerkedés újabb pajtikkal. Hát van köztük, aki egyből szimpatikus, de van akivel még ismerkedni kell. Ezt meg is mondjuk egymásnak és kész. Jó fárasztó nap után vacsi, ágyazás, még egy kis dobálózós játék, lehűlt a levegő, jó idő lett a szobában. Gazdi becsukta a szobaajtót, hogy ne kiabáljak a késői hazajövőkkel. De én akkor is meghallom ám, ha zörögnek a kulcsokkal.
Jó éjszakát mindenkinek! Azt álmodtam, hogy újra a nagy dombon rohangálok, mint a szélvész, a többi pajti meg a nyomomban liheg és az én "vezérem" büszkén forog körbe-körbe, nézi ,milyen gyors vagyok ! No meg szép is!! Ugye ??????
ma már a negyedik napom itthon.... /2010.Július 19. /
Ma reggel arra ébredtünk, Hogy a mi kis szomszédunk, Mimi, a szokásos "pórázszaggató" hangok kíséretében indul reggeli őrjáratára. Mi is elkészültünk, előre engedtem a gazdit az ajtónál, mert azt tanította, hogy így illik. A lépcsőnél megvárom, míg becsukja a rácsot, rám csatolja a "rabláncot". Körbejártuk a háztömböt, elolvastam az üziket, én is ott hagytam az enyémet. Az úttest szélén meg kell állnom, mielőtt lelépünk, persze most még csak parancsra, majd később biztos magamtól is rájövök. Ha megállunk ismerkedni, beszélgetni, azért egy idő után finoman jelzem, hogy rám figyeljen, velem foglalkozzon, és mert mehetnékem van már hazafelé.
Reggeli után szeretek kicsit játszani játékaimmal, és bunyózni a gazdival. Olyant is kitalál, hogy eldugja Vacakomat a futószőnyeg alá és élvezi, hogy nekem mennyi munkámba kerül, míg előkaparom, előásom onnan. A végén aztán jól megdicsér. Legszebb álmaimat megzavarva felébresztett, hogy indulunk a vendégek elé. Megérkezett Andi, Dávid és Krisztó kutyanézőbe. Jaj csak nem kell elmennem velük? Kicsit bizalmatlanul méregettem őket, de aztán mikor Krisztóval jó nagyot futkároztunk hazafelé,már biztos voltam benne, hogy nem értem jöttek, csak meg akarnak ismerni. Délután jó messzire mentünk a forgalmas utcákon, a hölgyek vásárolni mentek. Aztán ők hazamentek, mi meg ismerkedtünk az új srácokkal a "nyolcasban" Igy hívják a házunk mögötti parkot a járda alakja miatt. Van ott játszótér is sok kicsi és nagy gyerekkel, de nekünk oda tilos ám bemenni, hiába taposták le a rosszak a kerítést. Találkoztam Sütivel, Hógolyóval, megismerkedtem Dzsonival és egy fekete pincsivel. Őket kedvelem, mert jó illatuk van...
Néhány férfinek viszont nem volt számomra kedves az illata, ezért nem engedtem, hogy megsimizzenek,kissé barátságtalanul rájuk mordultam. Lehet hogy valami rossz emlék? 9 felé még kicsit lementünk friss levegőt szívni, aztán a szokásos huzakodás, dobálózás, elkapás, aztán jóccakát!!!!
...ez az ötödik napom..... /2010.Július 2o /é
Szabad vagyok, mint a madár!!! Kedvenc dombomon reggel a friss levegőn vígan "bóklászom" a jelölésektől illatos fűben. De tanulnom is kell ám a játék közben, újabb lecke vár rám. Hogy miért félt ennyire gazdám, nem is értem! Én már megfogadtam, hogy őt el nem hagyom! Olyan óvatosan engedett szabadon, talán azt hitte, hogy meg sem állok Mogyoródig? Arról szó sem lehet! Mindig ott voltam közelében, azt figyeltem, merre fordul. Aztán azt is gyakoroltuk, hogy én leülök, ő csak megy, megy és én csak akkor mehetek utána, ha ő hív. Hát ez könnyű, megy ez nekem! De remélem, hogy mindig hívni fog!!!! Találkoztunk két új játszópajtás jelölttel is, összeismerkedtünk, kicsit kergetőztünk. Biztosan sokat találkozunk még.
Kevéske reggeli, Vacak-dögönyözés, szunyóka kedvenc helyemen, az asztal alatt, aztán újabb séta, hogy a gazdinak megjöjjön az étvágya, az nem is érdekli estig, hogy az enyém megjött-e. Hű kutya meleg van, lóg a nyelvem, de én türelmes vagyok, hadd izzadjon ő is..... A jelölgetésről sem feledkezem ám meg, mert mindig újabb és újabb területeket derítünk fel, amerre még nem jártam. Éppen kipihentem magam, újra lihegés, fogyózás.... Szerencsére egy árnyékos padon pihiztünk kicsit. Hazajöttünk, hozzákészültem egy kis alváshoz, de valahol egy közeli lakásban fúrtak-faragtak, pakoltak, zajongtak, hiába szóltam rájuk. Nem hallgattak rám, de csak-csak befejezték egyszer.
Gazdi megágyazott, és így lett vége egy "dolgos" napnak......-hittem én, de a gazdi még sötétben is le akart menni, hűsölni. Én lekísértem, ha már menni akart, és nicsak! még négy sorstársam is vigyázott a főnökére a "nyolcasban". Olyan jó kedvük volt, majd eladták a teret, "szimpik" voltak, ők rohangálhattak, én még sajna "rabláncon", de ígéretet kaptam, hogy talán holnap, ha világos lesz!
Úgy legyen!!! Már alig várom!!!!
a mai a hatodik nap... /2010.Július 21./
Reggel megint csak kettesben vagyunk a dombon, a többiek már hazamentek, mert a gazdik dolgozni mentek. Egy hajléktalant találtam a szobor tövében, de nem zavartam, ő még nagyon álmos lehet. Jutifalatokat kapok, ha ügyesen végrehajtom a feladatokat, egyre okosabb vagyok ám. Már a néptelen járdán is mehettem póráz nélkül mellette, igaz ez tilos, de kipróbáltuk, mert nem látta meg senki. És én mentem szépen a lábánál, dehogy is hagyom őt el! Azt mondja, kicsit mintha használt volna az alakomnak a sok mozgás, ennek örülök, meg annak is, hogy ő is könnyebben veszi a harmadik emeleti akadályt. De azért minden lépcsőfordulónál megállok ám, és bevárom, mert én vagyok a fürgébb.
Délután vettünk újabb játékot nekem, teniszlabdát, elrohanok utána, ha eldobja a gazdi, de nem viszem vissza, inkább tovább megyek vele és bevárom, míg ő is odaér. Hát ezt a játékot még nem ismerem, de majd gyakorolok. Sajnos elmaradt a randi a többiekkel, mert csúnya felhők jöttek, dörgött, villámlott, mire hazaértünk, a nyakunkon volt a zápor is.
Vacsi után megkóstolhattam a dinnyét, nagyon finom volt !
hetedik napom..... /2010.Július 22. /
Az éjszaka nagyon rosszul aludtunk. Én a kinti zajok miatt, gazdim meg énmiattam. A nyitott ablakon át beszűrődő hangok zavartak, a parkban fiatalok hangoskodtak, ők biztosan nem voltak álmosak, mint mi itt a harmadikon. Hiába szóltam rájuk néhányszor, rám sem "bagóztak". Csak a gazdit mérgesítettem fel, végül becsukta az ablakot, és akkor el tudtam aludni.
Reggel munkával kezdtük a napot, tegnap füvet nyírtak a ház körül, mi meg lesöpörtük szépen a járdát körbe-körbe, no nem én, én addig futó-edzést tartottam. Az egyik erkélyről észrevett egy számomra még ismeretlen "lakótárs", rám kiabált kutyanyelven, hát én meg visszaszóltam, hogy gyere le pajti, aztán majd megbeszéljük,mi a gondod.
Rettentő fülledt meleg lett, ezért a besötétített, ventillátorral hűsített lakásban pihengettünk..... Hogy azért ne unatkozzunk nagyon, gazdi bemutatta nekem palacsinta-sütő "tudományát". Én voltam a fő kóstoló mester. Az eredménnyel meg voltam elégedve. Finom volt, természetesen kevés volt, hát nem vagyok elkényeztetve az evészet területén.
Estefelé, mikor már enyhült kicsit a levegő, kidugtuk az orrunkat, de akkor meg sötét felhők jöttek, sietve elvégeztem, amit kellett, aztán futás hazáig, mert bőrig ázunk. Ezért aztán a játszás a szobában folytatódott, Tépegettem a kis Vacakot erősen, de még bírja a kiképzést, aztán hamarosan varrni kell fülét, agancsát, farkát. a nyaksálát már precizen ki tudom oldozni, még ha három csomó van rajta, és sok időmbe kerül, akkor is. Szépen megfésülködtem a lefekvéshez, amíg a gazdi tv-t néz, a lába előtt alszom, ha már úgy veszem észre, hogy csukott szemmel "nézi", addig nyafogok, míg felébred, és akkor huppanunk a pihe-puha ágyikóba.
De aztán újra péntek lett , nagy forróság volt, és nyílt a kapu, és én rögtön megismertem ám azt az embert, aki belopta magát a szívembe. Hozott nekem csemegét, az ölébe bújtam a padon, itt ne hagyjon megint, összepuszilgattam,hogy érezze,én is szeretem ám, és éreztem újra, hogy ő is szeret. Megjött a "befogadó főnököm" Takács Kati, vele sokat beszélgette, én pedig már úgy mentem volna! Aztán együtt kocsiba ültünk, és akkor magam mögött hagytam életem rövidke " árva, talált" szakaszát.
...ez már a nyolcadik szép nap...! /2010. július 23./
A nap úgy indult, ahogy eddig is megszokhattam. Séta pórázon, néhány perc a tanultak átismétlésére, egy kis lótás-futás a dombon, kicsit vizes a fű, és azt nem igazán szeretem, de mozogni kell, a jó kis alvás után. Nem találkoztunk senkivel, így aztán elég hamar haza is mentünk.
És azt látom, hogy gazdi mintha újra indulni akarna. Én várok az ajtó előtt, mint jó gyerek, oké, mehetünk..... Erre azt mondja, fekszel a helyedre. Micsoda??? Itt akar hagyni?? És ha vissza sem jön??? Hogy teheti ezt velem??? Mondtam is a magamét rendesen, mikor kiment és rám zárta az ajtót. Hiába mondta, hogy rögtön jön, a boltba én nem mehetek vele, nem nyugtatott meg. Látta rajtam, hogy félek. És akkor átjött hozzám Viola a szomszédból. Szerencsére Mimike kisasszonyt nem hozta, még mindig haragszik rám. Beszélgetett velem, simogatott, és tényleg hamarosan meg is jött a gazdi. Hozott nekem is fincsi jutifalatot, hogy megvigasztaljon, és hogy máskor is elengedjem vásárolni.
Este már voltak haverok a placcon, az esőnek nyoma sem volt, jókat kergetőztünk, ismerkedtünk, beszélgettünk, míg a gazdik körbe-körbe sétálgattak és néha-néha közbeszóltak, ha elmérgesedett a helyzet.
Megint fülledt meleg az éjszaka, nem tudunk aludni rendesen, ráadásul valaki éjjel jár a lépcsőházban. Szóltam is a gazdinak, de ő megnyugtatott, hogy nem tud bejönni hozzánk senki, maradjak csak csendben. Akkor jó, aludjunk tovább!
Ja! a gazdinak ma volt a szülinapja !! Jól meg is puszilgattam este, mikor láttam, hogy szomorú kicsit, mert nem tudott eljönni a család. Majd máskor biztosan eljönnek.!!! Jöttök, ugye?
.
..9, 10, 11.... ja, nem számolni tanulok...csak ezek a napok jönnek most! / 2010.Július 24 ./
Végre lehűlt kicsit a levegő, jól esett a reggeli séta nem lógott földig a nyelvem. Ráadásul találkoztam egy kedves hófehér kislánnyal, Kirának hívják, hívtam , hogy játsszunk egy kicsit, és ő benne volt, jókat kergetőztünk, míg a gazdik ismerkedtek, beszélgettek.
Miután hazamentünk, én pihenni akartam, de olyan finom illatok jöttek a konyha felől, hogy ki kellett mennem leskelődni. A sok főzőcske hozadéka nekem is sok nasit jelentett, kóstolgattam is rendesen, mint aki napok óta nem evett. Nem hiába dicsérik az unokák a mami főztjét. Nem lesz itt nekem fogyókúra az már bizti!!!
Ebéd után szépítkezés van napirenden, " szép szőke " bundikámat meg kell gyakran fésülni, kefélni, hogy tetsszek a csajoknak, meg a gazdiknak. Megagyusztáltam kicsit Vacakomat, aludtam is nagyot. Megint új helyre mentünk esti levegőzésre. Kicsit messze van, de hatalmas fák, selymes fű, sok új illat, nagyon jól éreztem magam, labdáztam, ismerkedtem a Népkertnek nevezett hatalmas parkkal. Éjszaka megint eleredt az eső.....
/2010.Július 25./
Reggel van és zuhog az eső!!!! UuuuuTÁLOM az esőt!!! Nem akarok kimenni!!! Kétségbeesetten állok az ajtóban, most hogyan? hova? Odabent mégsem lehet.....!!!! Hát a "kényszer" meg a "szükség" nagy úr. Szinte lábujjhegyen , behúzott farokkal, lógó fülekkel kerülgetem a tócsákat reménytelenül..... Valami ronda nagy feketeséget varázsolt fölénk gondoskodó gazdim, hát nem nagyon tetszett az sem, de legalább a fejem, hátam nem lett vizes. Gyorsan, gyorsan végeztem, aztán már fordultam is haza...
Még szerencse, hogy az ajtónál leterítve várt rám a törölközőm, így gyorsan megtörölköztem, ha az nincs ott, biztos a szőnyeget veszem igénybe.
Reggeli után még jutalomként kaptam néhány falat kolbászkát fájdalomdíjként. Aztán mély álomba merültem, hogy elfelejtsem a vízben tocsogás szörnyű emlékét. Néha felébredtem, ki kellett szólnom a játszótéren zajongókra, csend legyen, ne zavarjatok, ilyen ronda esőben mindenki menjen inkább aludni, na!!!!
Délután már csak szemerkélt, mikor leszaladtunk ügyeket intézni. Estére már úgy-ahogy felszáradt a járda. Na végre, megmozgathatom kicsit ellustult lábaimat.
Sikerült is, mert találkoztunk egy kis 4 hónapos gombóckával, Dzsonival, aki ismerkedésül mindjárt harapdálós játékot akart velem játszani. Egy kicsit bele is mentem, legyen meg az öröme, aztán bemutattam neki a körbe , körbe kergetőzőst, ami meg az én kedvencem. Hát futni is jól tud, de azért mindig én voltam elől!
Jól esett ez az esti torna, gyorsan elaludtam...
/ 2010.Július 26./
Reggel a dombon . Megint csak egyedül vagyok, nincs is kedvem futkosni, csak sétálgattunk. Aztán, hogy ne unatkozzak, újabb lecke következik.....
Elindulunk családi házas utcákba, ahol majdnem minden kerítés mögül egy "bősz fenevad" kiabál rám, hogy takarodjak , de gyorsan. Ezek a nagyszájúak azt hitték, megijedek! Jól vizsgáztam, mert rájuk sem néztem, és nem is válaszoltam, nem félek tőlük, úgysem tudnak kijönni, meg van nekem védelmezőm is, igaz Főnök?
Csak egyet sajnálok, hogy nem állhatok meg minden "görbe fánál" oszlopnál, árokparton, akár méterenként kicsit üzengetni, úgy hallom, ez nem annyira illendő dolog.
Aztán otthon megint a szokásos teendők:-- kaja,-- játék,-- fésülködés,-- alvás,-- játék,-- háztömb körüli séta-- követik egymást.
Megismerkedtem a szemben lakó Erzsikével, nagyon megszeretgetett, én is kedves voltam, osztottam a puszikat, kaptam finom sajtot , aztán teniszlabdát is. Mondta, hogy előkeresi nekem az ő meghalt kutyusának a játékait, azt is megkapom. Én leszek a kedvence, mert ő még reggeltől estig dolgozik, és nem akar újabb kutyát hozni a házhoz.
12. napom itthon.... /2o1o. július 27./
A ma reggeli " levegőzés" volt talán a legszebb, mióta itt élek a végleges otthonomban! Amikor leértünk a "nyolcasra" öt, hat hozzám hasonló méretű pajtit láttam szabadlábon pletyizni. Gazdim lecsatolta rólam a pórázt, én csak álltam és vártam, mit szólnak majd. Amint észrevettek, farkcsóválva, barátságosan, csendesen, lassan elindultak felém. Megszaglásztak, én is őket elől, hátul, összedugtuk az orrunkat, ezzel csapattaggá fogadtak. Én nagyon boldog voltam, hogy már barátaim is lettek.
Gazdim bemutatott a többi gazdinak, ők is megsimiztek, én is megháláltam a kedves fogadtatást, kettőjüket meg is jelöltem gyorsan, hogy el ne felejtsem őket. Nem is haragudtak meg érte. Aztán jót szaladgáltunk, játszottunk, néha visszatértem a "főnök" lábához, hogy ne féljen, nem hagyom el.
Később Violával a szomszédasszonnyal elmentünk vásárolni, piacra, boltba, postára. Felváltva vigyáztak rám, mert nem hagytak ám magamra. Sokan megszólítottak bennünket várakozás közben, éreztem, hogy megdícsértek. Én nagyon türelmesen üldögéltem közben.
Délután "főpróbát" tartottunk, elengedem e a gazdit a boltba, én meg csendben otthon maradok-e. Úgy is tett, mint aki elmegy, de szerintem csak hallgatózott a lépcsőházban. Jó ám a hallásom! Nem is kiabáltam utána, akkor visszajött, megdicsért, jutifalatot is kaptam.
Este sokan voltak a dombon, mikor odaértünk. Bizonytalan lettem megint, vajon mit szólnak az ismeretlenek. Lassan mentünk feléjük, észrevettek, jöttek ők is lassan, kedvesen, látszott rajtuk, hogy már hozzászoktak az új vendégek fogadásához. Én is elindultam, és kész csoda, ők is rögtön barátságosan befogadtak maguk közé. Volt ott dalmata pórázon, Mangó -a border collie, Komisz és Grefi - a bearded collik, Perdi a labrador leányzó, Dali a fekete uszkár, és még több kistermetű játszópajti. Összemelegedtünk, nekik is megmutattam, milyen gyorsan tudok körözni, versenyeztünk is.
Mozgalmas, izgalmas napunk volt ez a mai. Igazán jót fogok aludni és szépeket álmodom ma éjszaka!!!
a 13. nap eseményei... /2010.július28./
Reggel, elég korai lehetett még az idő, mikor észrevettem, hogy " főnököm" ébredezik, gyorsan a lábától felkúsztam egészen a párnájáig. / olyan finom "ember-szaga" van, ha nincs ott, gyorsan bele is szoktam hempergőzni/ Ráfeküdtem a karjára és aludtam tovább, aludtam volna, de mindig felébresztett, hogy ne horkoljak, mert ő is szeretne még szunyálni kicsit.
Később letessékelt, hogy ideje már indulni, nehogy baj legyen..... Már csak a kis Bogyót találtuk a parkban, a többiek hazamentek. Hagytam a gazdikat beszélgetni, míg a dolgaimat végezte, meg üziket olvastam és hagytam a fák tövében, no de korgó gyomorral nem sokáig türelmes az ember kutyája, így aztán elég erélyesen szóltam, itt az ideje a reggelinek, menjünk haza. Reggeli volt, kevés volt, ki akartam harcolni esdeklő tekintettel még egy kis nasit, de csak egy kis száraz rágcsa kenyérhéj jutott szegény éhezőnek.
Aztán megint rám szólt, hogy jó legyek, mindjárt jön- igérte és becsukta a szobaajtót. Kulcs-csörgés, ...csönd... távolodó lépteket, lépcsőzést nem hallottam. Megint be akar csapni??? A másik szobában várta a véleményemet. Én meg jó fiú voltam. Ötösre vizsgáztam!!! Jutalom... puszi...puszi...!
Délután új illatok felfedezésére eddig be nem járt járdák, villanyoszlopk, fatövek meglátogatása volt a program. Hű de sokszor meg kellett állnom, teljesen kiszáradtam, alul, felül! Hazafelé kicsit leültünk a dombon egy padra, gazdi kifáradt, hát hagytam kicsit ejtőzni. Egyszer csak ott termett "D" a hófehér spicc barátom, ő már 11 éves, de még jó formában van. Köszönés, puszi, kis közös locsolkodás, ő hazasétált, és még rohangáltam kicsit körbe-körbe--- megmutattam, hogy milyen friss, üde, fürge vagyok!! Ja és boldog is!!!
Vacsi után a gazdit is megdolgoztattam, ne csak olvasson, meg tévézzen, velem is játszania kell.! Dobálja a játékomat én meg ugrom, elkapom, rohangálok vele ki-be, újra meg újra kifulladásig.... Később még lementünk leereszteni a felesleges dolgokat. Jött egy túlméretezett, szájkosaras vizslaszerű " fenevad", én barátkozni akartam, de úgy oldalba bökött azzal a kemény vacakkal, hogy nagyon megharagudtam rá. Többet nem is köszönök neki, ha ilyen barátságtalan, az biztos!
Szép nap volt a mai nap is, szépeket szeretnék álmodni.....
.
..és itt a 14.nap.... /2010. július 29./
Korai közös ébredésünk után újra hozzábújóst játszottam, nagyon szeretem, ha símogat, és akkor még alhatok kicsit... De hamar lependerített, mert meleg lesz később, most menjünk....
A dombon megint talcsiztunk "D"-vel, rendes nevén Dénessel, jól kijöttünk egymással, jó társaság... Ő aztán hamar elment. Hanem jött egy fiú, meg az apukája valami furcsa repkedő szerkentyűvel, ők sárkánynak hívták. Nekem nagyon furcsa volt, nem láttam még ilyent, meg is mondtam nekik, hogy itt a fűben kell sétálni, meg futkosni, nem repkedni. De azt hiszem nem sokat érthettek abból a méltatlankodó ugatásból, amit én hallattam. A gazdi sem értett velem egyet, így aztán hagytuk őket játszani, és mi mentünk haza.....
Sértődötten vonultam az asztal alá, hogy akkor én most inkább alszom tovább. És itthagyott!!!! Ez már igazi elhagyás volt!!! Kicsit berezeltem!!! lement a lépcsőn, hallottam!!! Igaz, hogy mondta, hogy hamar visszajön, és hoz ajándékot is, de hittem is meg nem is!!! De azért nem kiabáltam , mint később kiderült, Viola hallgatózott kintről, hogy beáruljon, ha meghallja a hangomat. De tényleg hamar jött, nagyon örült nekem, én is nagyon örültem neki, mintha egy napra ment volna el.
Az ebédfőzés örömeiből viszont ki lettem zárva, nem nasizhattam, szunyáltam tovább. Délután büntiből jól megdolgoztattam a szakácsnőt, teniszlabda gurítás, dobálás volt a feladata. A dombra korán mentünk, mert senki nem volt kint, vagy nyaralnak, vagy csak később jönnek, így kettesben labdáztunk tovább, megmozgattuk egymást, jól megizzadtunk, nyelvlógatásig, aztán irány haza...
Vacsi, gazdi megint TV-t néz, én a lábán szunyókálok, fekvés előtt, a kellemes , hűs sötét estében lementünk, elvégeztem kis-nagy dolgaimat, aztán irány a finom puha ágyikó, a gazdi lábánál.......
eljött a 15. nap is..... / 2o1o.július 3o. /
Nagyon hamar reggel lett, még úgy aludtam volna a jószagú párnán és a simogató kézzel a hasikámon, de nem sokáig kényeztetett, ment a másik szobába , ahol a "sétáltató" ruháit tartja, én mentem vele és vártam, hogy elkészüljön. Cipőhúzás közben megengedte, hogy néhány puszit nyaljak a fülére, mint általában, ha elérem.
A séta közben, amíg én az üziket olvasgattam, addig ő mezei virágokat szedegetett, aztán rátaláltunk egy magányos almafára, alatta szép piros almákra, azt is gyűjtöttünk. Megígérte, hogy az almás sütiből én is kapok picikét. Ám amikor hazaértünk, nem a süti készült, hanem előhúzta azt a hangos, csúszkálós, fekete szörnyecskét, akivel nem tudom, hogy valaha meg tudok-e barátkozni. Pedig mondja ám gazdi, hogy engem nem kap be, csak az elhullajtott bundámat, meg a port, amit felhozunk , azt eszi meg. Én azért biztonság kedvéért átballagtam a másik szobába, inkább ott pihenek. Egyszer aztán el is hallgatott, és a szekrény mögé bújt a kis nagyhangú rémség, de akkor meg a szomszéd lakásból jöttek fura hangok, megint fúrás, faragás, készül az új fürdőszoba, mondták. Hát ez engem nem vigasztal, át is szóltam, hogy alhatnék ám egy kicsit, de rám sem bagóztak .
Valamit mégis alhattam, mert finom illatok lengedeztek az orrom körül, juhé!!! elkészült a pite. Kaptam is a széléből, de csak keveset, mert hát az ismerős szöveg: vigyázni kéne az alakomra. De hát aztán le kellett sétálnom, sőt futkosnom a felszedett kalóriákat, meg rohanhattam a labda után, igaz nem is mindig vittem vissza, hanem még messzebb mentem vele, hogy aki még sütizett, az is dolgozza le. Igaz??? No jól el is fáradtunk, melegünk is lett, így elindultunk hazafelé. Jött ám Grefi és Komisz a két szőrmók, de nem mentünk vissza velük, jó szórakozást nektek, mondtuk, mi már túl vagyunk rajta.
Vacsi után még volt kedvem kicsit játszani, de aztán elnyujtóztam a fotel előtt, gazdi lábánál, aki megint tévét néz. Úgy látszik nem vagyok elég neki, vagy csak okosodik kutyákból??? Ott is a kutyás műsort nézi, azt mondja, sok hasznos dolgot tanul egy okos embertől, akit "kutyákkal suttogónak" hívnak. Ám én csak az ugatásokra, vagyis a "beszélgetésekre" ébredek fel néha.
16. napom...... / 2o1o. július 31. /
Éjszaka égzengésre riadtunk fel, dörgött, villámlott, esett az eső, mindketten aludtunk volna még, dehát le is kell menni, mert a kényszer, meg a muszáj nagy úr. Hát akkor menjünk világot látni..... Annyi hely van még, amelyet fel kell fedezni, hogy csak győzzem jegyezni. Megint olyan helyre mentünk, ahol nem jártam, és rángattam is a pórázt, meg a másik végén kapaszkodó gazdit rendesen, sűrűn, mert ott kellett hagynom a jeleket a járda széli gazokon, meg a villanypóznák tövében... Nagyon sok haver sétál errefelé, van mit szagolgatnom. Kicsit messze van, de találtunk egy zárt "kutyafuttatót" a Madárdombon. Bementünk, szabad lettem, végre, mehettem, amerre az orrom vezetett. Persze amilyen kényes vagyok a vizes fűben nem nagyon volt kedvem sétálgatni. De azért jól körbejártuk, tetszett is, máskor is eljövünk, bár kicsit messze van, de csak akkor, ha már nem lesz ilyen nagy meleg.
Gazdi újra itt hagyott, mikor kihozza a kosarát, már megyek is az asztal alá. vártam, vártam, talán kicsit el is aludtam, jött is, puszilkodtunk picikét, simogatás, dicséret is volt. Hát egy jó gazdi kedvéért mit meg nem tesz egy jó kutya!! És akkor még jutalomként a Vacakom mellé kaptam cibálásra, dobálásra egy fehér macikát, jót játszottunk vele. Én megpróbálom szigorúan fogni, jól megrágom, megcibálom, ha nem oda ugrik, ahova szeretném, így azt hiszem hamarosan ki fogom " belezni" és akkor nyugalomba vonulhat.
Délutánra megint fullasztóan meleg lett, ezért csak " csepegtető" túrára mentünk egy eddig nem látogatott utcába. Este átjött Viola kicsit beszélgetni, gazdival és persze velem is, nagyon örültem hogy a kis haragos Mimikét nem hozta. Később lett elfoglaltságom, a betévedt szúnyogokat kellett levadásznom, nagyon élvezetes meló, engem a hangjuk idegesít, gazdimat meg a csipkedésük.
Még egy kis labdakergetés belefért az esti szórakozásba, aztán a jól végzett munka jutalma, a pihe -puha ágyikóba zuhantam, és alvászat lesz reggelig !!!!!
17.nap ...vasárnap..... /2o1o.augusztus 1. /
Még fél kilenc sem volt, de már le lettem lökdösve az ágyról!!! Borzasztó, hogy már vasárnap sem pihenhet egy jó kutya ameddig csak akar????!!! Megvigasztalódtam egy kis fini reggelivel, aztán lépcsők, ajtó kitárul, nap hetedmagával süt---- hű de meleg lesz ma is!!!
Valószínű két bal lábbal eshettem le az ágyról, mert csupa ellenséggel hozott össze a sors. Morogtam is ezerrel minden emberre, állatra, akin úgy láttam, "ferdén" néz rám. Mielőtt összetűzésbe keveredtem volna valakivel, gazdi hazafelé vetette velem az irányt, amikor mindent elvégeztem, amit kellett, kiürítettem a "locsolótömlőt" is. A nagy hőség miatt estig ki sem dugtuk az orrunkat. Aludtunk, olvastunk /már aki tud /, tévéztünk, ventillátorral hűsítettük magunkat.
Este már jobban éreztem magam, összefutottunk Bambival és Lilivel, velük jókat lehet kergetőzni, de Lili inkább a labdára hajt. Később megjött az és két kedves bunyós haverom, Grefi és a nagy " csatahajó " Komisz is. Ha Komisz utolér a rohangálás közben, és a hosszú fürtjei mögül nem látja hol vagyok, úgy eltapos, hogy kiterülök, mint egy béka. De ezért nem haragszom, őt is szeretem, mert különben egy szelíd nagy mackó. Jól kifárasztottuk egymást, és vége is lett a napnak......
Vacsizni már nem is volt kedvem, eldőltem mint a zsák, és aludtam is.....
a mai a 18.napom ........ / 2o1o.augusztus 2./
Ma reggel az ajtó előtt összetalálkoztunk Mimikével.. Én mentem volna, ő már jött hazafelé. Köszönt is nekem, bár egyáltalán nem kedvesen, olyan harapós kedvében volt. Én pedig megpróbáltam a legszebb nézésemet elővenni, de ez sem hatotta meg. Legközelebb már rá sem merek nézni!!!
Az utcán még néhány " aprósággal " is összedugtuk az orrunkat, ők kedvesek voltak, hát én is velük az voltam. Gazdim kicsit sokáig beszélgetett Katival, mi meg játszottunk a kis fehér szőrgombóc Bogyóval. De már nagyon jelzett a pocim, mivel sem vacsora, sem reggeli nem volt benne, ezért szóltam néhány szót, hogy mehetnénk haza??? Mentünk is, jó gazdim van ám nékem, néha ő is szót fogad nekem.... És akkor már majdnem célhoz értünk, jön Süti és Judit ---jaj de régen láttalak Vackor, simogatás, /hagytam magam/, de a beszélgetést már nem engedtem, olyan szépen tudok siránkozni, hogy a szív megszakad, hát értettek is belőle.
Később Viola és a gazdi újabb kísérletet tettek, hogy Mimi kibéküljön velem. Átjöttek, neki ismerős volt a terep, járt már itt sokszor, amíg én nem voltam itt, körbejárt, körülszimatolt, meglátott engem, és már közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem legfontosabb szerszámomat, az orromat, mikor gazdim megmentett... Hát a háború a gazdik legnagyobb bánatára sajnos folytatódik.....
Még döglesztő a hőség, ahogy az emberek mondanák, így az utolsó pillanatig megkíméltem szeretett vezéremet a levegőzéstől, de amikor már nem bírtam tovább tartogatni, indulót vezényeltem.. A domb üres volt, a pajtiknak is forró a nyár, kicsit jelölgette, hogy tudják a később jövők, hogy én már itt jártam, aztán szépen haza is ballagtunk. Vacsi.... játék.......szunya.......
már 19.napja őrzőm a gazdit.... /2o1o.augusztus 3./
A "nyolcasban " pletyiző, korán kelő pajtik felébresztettek. Nagy ásítások közepette, kissé kócosan, nagy nehezen lekászálódtam kényelmes ágyikómról, amit nagy kegyesen megosztok gazdimmal, de előtte őt is megpuszilgattam, vagyis nyalogattam, hogy akkor neki is jó reggelt!
Lementünk, gyorsan beilleszkedtem a társaságba, játszottam Maffinnal, Lüszivel, a két Bogyóval, és a többiekkel, nem is tudjuk mindenkinek a nevét ilyen gyorsan megjegyezni. Bunyóztunk is, lityáztunk, learattam a gazdik simijét, aki nem veszi a lapot, annak felhívom a figyelmét egy kis kiabálással. Miután minden ügyes-bajos dolgom is elvégeztem, lihegve sétáltunk fel. Sajnos számolni még nem tudok, az első fordulók után elég volna a lépcsőzés, de menni kell tovább.... Másodikon sincs megállás? Meg kell várnom a gazdit , esdeklően kérdezem szememmel: még? még? Szerintem ő sem bánná, ha kevesebbet kéne "kutyagolnia"......., de majd belejövünk ám!
Már megint: "helyedre mész....jó legyél.... rögtön jövök.... Tudom, pihi, csend, várakozás....Hát mégsem lépcsőzött eleget? De talán megint hoz nekem is valami finomat! Jó! Úgy teszek, mint aki alszik, de azért fél fülem és szemem nyitva tartom ! Elég sokára jött, talán aludtam is egy kicsit, és tényleg kaptam jutifalatot, rágcsálni valót, ami a fogamat is tisztítja. Már megérte jónak lenni!!! Most akkor nyugodtan alszom tovább. Jó kemény párnám van az asztal alatt, a szék lábtartójára hajtom a fejem.
Délután, legnagyobb örömömre én is mehettem vásárolni!!! Egy utcai zöldséges, gyümölcsös pavilonhoz mentünk, oda én is besétálhatok, nem zavarnak ki. Mig gazdi válogatott, én az illatokkal voltam elfoglalva, a szeme sarkából persze lesett, nehogy üziket hagyjak a rekeszeken. Jól viselkedtem!!! Ezért otthon én is megkóstolhattam a dinnyét. Szeretem!!! és a paradicsomot és az almát is, sőt a kefírt, joghurtot is imádom. Sőt a poharak elmosogatása a kedvencem.... Néha a fejem búbjáig joghurtos vagyok, mire a pohár fenekéhez érek. Hazafelé menet egy kicsi lány nagyon meg akart szeretgetni, de megijedtem, hogy megint elkapják a nyakamat és meg leszek szorongatva, ahogy ezt az apróságok csinálják, ezért gyorsan elhúzódtam a gazdi mögé, még morogtam is egy kicsit. Tudom, hogy nem illik, talán egyszer majd ez a félelmem is elmúlik, csak gyakorolnom kell.
A velünk szemben lakó szomszédomat Erzsikét viszont nagyon szeretem, mert mindig kedveskedik valamivel a pocimnak / gazdim nem nagyon örül neki / egy kis keksz, egy kis sajt, egy kis csontika mindig van félrerakva a puszikért cserébe.
Az esti teendőink csendben, rendben lezajlottak,, szépen meg is fésülködtem, mert gazdim szerint : "fülem-farkam kócos" , de hát a sok hempergés, birkózás, rohangálás közben nem tudok még arra is vigyázni, örülök ha nem taposnak el a nagyobb haverok. Arra kell vigyáznom, hogy "kezem-lábam" ne törjem, mikor ketten, hárman összegabalyodunk a nagy meccsek közben. Éjszaka megint kitört a vihar, de nem nagyon zavart, már megszoktam a zajokat, jót aludtam.......
2o-21-22. eseménytelen napunk ... /2o1o. augusztus 4 - 5 - 6 /
A reggeli sétánkon jól összevizeztem a jól fésült bundámat, megint adtam munkát a fésűnek, kefének... Én szeretem nagyon, ha fésülget, azt mondja, hogy ő is....
Napunk a megszokott napirend szerint zajlott: reggeli, alvás, játékdobálgatás, célbadobás---el tudom-e kapni? El ám!!! / ja a fehér macit nyugdíjaztuk, mert a nyakán kibújt a kóc /, egy kis dinnyenasi délben, /vitaminpótlásnak, pisigyűjtésnek/, megint alvás, aztán séta--séta.... Feljött utánunk a dombra Lüszike szomszédlány, jót bukfenceztünk, rohangáltunk, amig nagyon ki nem melegedtünk. Akkor irány haza! lépcsőzés, lihegés, megint lépcső, másodikon Lüszi-puszi, aztán lépcső megint, jaj de unom....
Vacsi, torna, tisztálkodás, alvás a gazdi lábánál, később az ágy végében, megint a lábánál...
----------------------
Ma reggel a szokásos teendőim elvégzése után megint egyedül pihengettem, de most már tényleg nem zavar, úgy is tudom, hogy nem hagy el...
Délután, amikor már nagyon sürgősen le kellett mennünk, én szóltam : indulhatnánk!! A gazdi megértette, mentünk is a szokott úton a szokott helyünkre. Jó kis móka várt a dombon. Lekaszálták a füvet!!! A kupacokat fel lehetett forgatni, össze lehetett turkálni, belehemperegni, olyan jó illata volt! Még meg is rágcsáltam kicsit. Már bele is fáradtam a nagy munkába, majdnem indultunk haza, jött Bambi és Lili pajti. Velük új erőre kaptam, folytattuk a kupactúrást. Aztán megjött Sanya, velem egykorú tacsi-mopsz keverék, és ha jól felhergeljük egymást, jókat bunyózunk, kergetőzünk, kiabálunk, persze csak játszásiból... Hát gondolhatjátok, hogy elfáradtam, vacsi után úgy aludtam, mint a bunda.......
-------------------------
Délelőtti túránk nagyon rövidre sikeredett, mert megint leszakadt az ég, égzengés és földindulás, menekülés az eső elől....
És otthon újabb csapás, előkerül a szekrény mögül a sivalkodó szörnyecske, szedegeti össze a felhozott fűszálakat, port, az elhullott szőrömet, morzsákat, szóval van dolga. Még mindig nem vagyunk haverok, sérti a fülemet a hangja, meg a nagy fejétől is idegenkedek, jól rákiabálok , kerülgetem, mint macska a forró kását. Vigasztalásképpen kapok egy kis parizert meg kefírt. Gazdim szerint kinéztem a szájából. Ezért amikor ő eszeik, nekem "mars az asztal alá" - hogy ne is lássa azokat a "gyönyörű", esdeklő sárga szemeimet.
A délután sétánk alkalmával megint csurom víz lettem, mint az itatós-papír szívja be a vastag bundám az esővizet. Itthon győztem magam szárazra henteregni. A gazdi nagyon hamar elaludt, ezért este nem mentünk le, ez lett a vesztem. A "felgyülemlett" és vissza nem tartható folyadékot kénytelen voltam az előszoba ajtónál leereszteni, mert a nyöszörgésemre sajna nem ébredt fel. Szégyelltem is magam, mikor észrevette, de nem kaptam ki, nem szidott meg!!!!
23...24.... "örökös" napom.... /2o1o.augusztus 7-8./
Ma korán rendeltem el a riadót, mert sürgős ügyeim támadtak... Gyorsan végeztünk,irány az ágy, még alhattam volna kicsit, de egy utálatos döngicsélőt kellett volna levadásznom, rá is kiabáltam, de le lettem állítva, mert mások is aludni akartak még.
Odalent aztán összeült a kupaktanács, ők bezzeg csinálhatnak ébresztőt. Igaz, a későnkelők néha erélyesen kiszólnak az ablakon, hogy szájat befogni, de nem nagyon hallgat rájuk senki. Én is mentem, gyors sms szórások után csatlakoztam a csapathoz.
Egy Westit gyorsan elvonszoltak, mert túl mérgesen köszönt vissza. A többiek is rabláncon voltak, így nem tudtam velük kergetőzni. A kis Bogyó barátnőmnek sok puszit adtam, mert fodrásznál volt, és nagyon csini lett. Gyorsan el is untam magam, hát közös megegyezéssel haza is ballagtunk.
Gazdim megint külön utakon járt, egyedül maradtam otthon. Rosszul is esett, hogy nem velem játszik inkább, ezért sirdogáltam is kicsit, de nem jött vissza. Viszont mire elszunyáltam, megérkezett, egy kis vigaszdíjjal. Együtt sütöttünk, főztünk a konyhában, én voltam az ellenőr, nagy odafigyelésem jutalma egy kis süti széle volt. Egy kis durmolás után mentünk is a dombra, sokan voltunk, labdáztak is néhányan, én kinéztem magamnak Mangót, a boerder collit, megbeszéltük, hogy fogócskázunk. Hát nem mondom, jól lefárasztott, nagyon gyors. Én is a legjobb formámat mutattam meg neki, ennyit még nem rohantam egyvégtében.
Már sötétedett, mikor beláttam, hogy ő a jobb, és abba is hagytuk a versenyt. Úgy kidöglöttem, hogy a vacsit sem kértem, szinte beájultam az ágyikóba.....
--------------------------
Csak alszom....alszom...... fáradt vagyok a tegnapi edzés után!!!!! Még a dolgaimat is halogatom, tartogatom, ameddig csak lehet. Lassított felvétel, ahogy araszolok lefelé a lépcsőn. Ez a kegyetlen "vezér" meg nem könyörül rajtam, hiába nézek rá bánatosan, -azt mondja-- erős, izmos legény vagyok, nem öleb, nem fog levinni.
A kaját még mindig nem kívánom, csak fekszem, alszom...alszom..! Gazdi kicsit aggódik, tán beteg ez a kutya??? De azért öt óra felé magamhoz tértem, no akkor indulhatunk, már elég erőt gyűjtöttem az induláshoz. No azért annyit nem, hogy futkossak, hiába hívogatnak a pajtik. Komisszal és Grefivel egy kis birkózást azért megengedtem, az még ment. Kiabáltam a dalmatával, hogy miért nem kéri a szabadságot, de rám sem hederített. Aztán meg egy dobbermann bosszantott fel, de megmutattam az orrának a szép hegyes fogaimat, aztán szent lett a béke, megismerkedtünk.
Itthon még a gazdit megmozgattam kicsit, és most már a vacsora is jól esett, így ért véget a mai napom.....
...25...26...27... szép nyári nap.... /2o1o.augusztus 9-1o-11./
Mára teljesen felépültem, friss vagyok, mint a harmat odakint, indulhat a napi program... Odaülök a szekrény elé, ahol a gazdi a sétáltató ruháit, cipőjét tartja, ő ebből már tudja is, hogy mehetnékem van.. El is vitt a városközpontba, az autók, buszok és emberek közé. Nagy a zaj, nagy a sürgés, forgás, ezt is meg kell még szoknom. Meg is dicsért, hogy okos vagyok, csak rá figyelek, nem félek semmitől és senkitől. Pedig dolgoznak a központban az útépítők, a gépeik nagyon hangosak és büdösek, de engem inkább csak a villanyoszlopok illatai kötnek le igazán.
Délutáni programom fürdés volt, mert erős " kutyaszagot " árasztottam. Hagytam magam, már nem ijedtem meg a kádtól, a zuhanytól, és a masszírozás is kellemes volt. A szárítást magam oldottam meg megint csak. Jól kiráztam a bundámból a vizet, nem ártott az a fürdőszobának, meg a gazdinak sem. Aztán addig hemperegtem a törölközőn, amíg majdnem teljesen száraz lettem. Megfésülködtem, kimentünk napozni,
így lettem újra "szép szőke herceg"......
------------------------
A szokásos reggeli programok után újra egyedül maradtam, most jót aludtam, mert már biztos vagyok benne, hogy gazdim hamarosan visszajön.... És kaptam a hám helyett nyakörvet, ami azért jobb, mert így pontosabban érzem, mit is szeretne gazdám, merre fordulunk, mikor állunk meg, mikor indulunk, hol a helyem mellette... És kaptam szép új etetőtálat is, és még finom kaját is bele.
Este hancúr a pajtikkal, eljött a dombra végre a kis Bogyó is, ő is nagyon jól érezte magát velünk....
--------------------------
Ma reggel a "nyolcasba" mentünk a ottani társasághoz, de a nagy por és a nagy fűben a harmat miatt nem szállhattam be a birkózásba, mivel tegnap szépültem meg, vigyáznom kellet magamra.
Később jött a járdán egy bizonytalan, ijedősnek, félősnek látszó férfi, hárman is elindultunk, hogy eltanácsoljuk onnan, de nem mozdult sem előre, sem hátra. Lecövekelt, ahogy illik.ha ugatós ebekkel kell. Én azonban nem tágítottam előle. Gazdám szavára visszamentem a csapathoz, de ott meg egy kutyakisérő mérges gazdi elkezdett velem kiabálni, rugdosott felém, meg integetett, ezen aztán újra begurultam, alig tudott a gazdi lecsillapítani. Nem tudom miért, de vannak emberek, akikben nem bízom, messziről észreveszem, hogy ferde szemmel néznek rám, és akkor a gazdi segítségére van szükségem. Ő nyugtat meg és tereli el a figyelmemet.
A hasam meg állandóan viszket, vakarózom, mint aki bolhás, pedig nem, valószínű, egy hangyabolyra feküdhettem valamikor, ezért kenegetést kapok a kiütéseimre. Este nagy hancúrt rendeztünk. Lilivel, Bambival, Komisszal, Grefivel, Maffinnal, Sanyával , Nokival, és még másokkal azt játszottuk, hogy széthánytuk, összetúrtuk az összegyűjtött fűkupacokat. Befogadtunk a bandánkba egy új tagot, de őt még nem merték elengedni, mert kicsit ijedős a szentem. ...
é
s már a 28-29-3o napomat élem álomgazdimnál.... /2o1o.augusztus 12-13-14 /
A mai is csak egy átlagos, de borzasztóan meleg nap volt, a szokásos napirend szerint zajlott életünk.....
Reggeli, ürítés, jelölgetés, üzi-olvasgatás, lihegés, alvászat, este jó kis "társasági" élet és hőség, és hőség......
-------------------
Jó nagyot sétáltunk reggel, még tűrhető a levegő. Kedves gazdám azt vette a fejébe, hogy leszoktat arról a jól bevett szokásomról, hogy kétméterenként rángatom a kerítések és fák és villanyoszlopok tövébe, de hát én meg égető vágyat érzek, hogy felülírjam a többi fiatalúr jeleit.
Így aztán kölcsönösen rángatjuk egymást, de egy idő után feladom, legyen neki igaza, ha már ő mondja magát Falkavezérnek.
Találkoztunk Mangóval, akivel a múlt napokban " hullára" futkostam magam, most is tettünk néhány kört, de a nagy meleg miatt hamar abba is hagytuk. Megint sürgős vásárolni-valója akadt kedves gazdimnak, hát neki nincs melege? Kicsit bántott a dolog, de bíztam a csemege érkezésében..... meg is érkezett..... remélem erről a jó szokásáról nem mond le, mert így jó érzés hallani a kulcs-zörgést. Már kezdem megismerni a hangot, mikor nyitja ő a rácsot.
Este a szokásos csapat gyűlt össze, és megint jöttek újak is, ismerkedtünk, kicsit játszottunk is, de leginkább a gazdikat kisérgettük körbe, körbe...
A fülledt meleg miatt alig tudtunk aludni, késő éjjel aztán " leszakadt" az ég! Dörgött, villámlott, esett, csak úgy szakadt, akkor meg azért virrasztottunk. Annyi haszna lett a viharos éjszakánknak, hogy kicsit hűvösebb lett....
--------------------
Megint a szokásos napi teendők... Menetelés a járdákon, tócsák kerülgetése, jaj, de utálom őket, meg a vizes füvet. Ki is nevettek a gazdik, mert " lefagyok" megállok és nem vagyok hajlandó a "lucskos gazban" mászkálni. Városi piperkőc, mondják rólam egyesek.
Megint be kell vásárolni, persze szombaton ez szokásos munka. Megint felügyeltem a főzés folyamatát, nagyon finom illatok csiklandozták orromat. Kaptam is finom csirke-falatokat, kis husi, kis ropogtatni való csontokkal.
Este "dombi-parti". Grefiékkel annyit nyúztuk egymást, hogy csupa nyálas lett a bundám, és alig kaptam már levegőt, mikor a "bírók" lefújták a meccset.
Fülledt, forró az éjszaka, még a ventillátor sem segít sokat. Ráadásul a nyitott ablakon behallatszik, hogy fiatal srácok hűsölnek a játszótéren és elég hangosak! Többször rájuk is szóltam még két óra tájban is, hogy legyen végre csend. Gazdim meg engem figyelmeztetett, mert tőlem meg ő nem tudott elaludni. Lenne már vége ennek a nagy melegnek!!!!
MA Ü N N E P E L Ü N K ! ! !
EGY HÓNAPJA HOGY SZERETGETJÜK EGYMÁST ! ! !
Igazán nagyon boldog és szép életem van, nagyon jól érzem magam új otthonomban!
Együtt mentünk vásárolni az utcai zöldségeshez! Kaptam itthon dinnyét és barackot is. Finom volt!! Játszottunk, meg szunyókáltunk estig. A dombon Komisszal és Grefivel jót kergetőztünk, meg huzakodtunk. Jól bele lehet kapaszkodni a hosszú bundájukba, és nem haragszanak meg érte. Őket nagyon szeretem. Később megjött a " terror kommandó", kicsit megszeppentem, le is feküdtem, mint aki nincs is itt, de nem bántottak ám. Minden gazdit hangosan üdvözöltem, már tudják, ez annyit jelent, kérek egy kis simogatást. Én egy kis puszival viszonzom annak aki megengedi.
Egyszer csak váratlanul nyakunkba szakadt az ég. Mire hazaértünk, esett is rendesen.
Nem tudom miért, talán csak nem "frontos" vagyok? ---olyan nyugtalan lettem, hangoskodtam, rossz lett a kedvem, így ért véget ez az ünnepnap......
a napló 31-32. napja... /2o1o.augusztus 15 -16./
Az ablakunk alatt a hajnalig tartó buli után már kora reggel elkezdődött a haverok "locsi-fecsije". Én is bele vakkantottam néha, de be kellett fogni a szám, mert gazdi még nem ébredt fel igazán. Így aztán még szunyáltam kicsit hozzábújva , a párnája csücskét kiharcolva.
Már "bekötött" szemmel is eltalálok a találkahelyre, póráz sem kellene, de azért fel kell venni, mert nem lófrálhat az ember kutyája a közterületen szabadlábon. Perdi és Dali már rótták a köröket, a lányok meg a parlagfüvet szedték össze, nehogy allergiásak legyenek és legyünk. Bóklásztunk velük kicsit, aztán mindenki ment a vasárnapi ebédet készíteni. Nekünk már csak a pogácsa sütése maradt mára. Finom lett, kicsit nasiztam belőle két szunyókálás között.
A TV-ben úszás, azt nézzük, döntők mennek, magyarok jönnek. Aztán olvasással telik az idő, no nem nekem ám.! Még szerencse, hogy nem felejti el a vezérem, hogy menni is kell. Egyedül voltunk,korán mentünk, kicsit unatkoztam is. De nem sokáig......
Megérkezett egy kis csapat a nyaralásból. Ketten hozzám képest Óriások, Főleg az idős hölgy, Bona, aztán a villámgyors labrador Odi, és a kis virgonc Safi. Már találkoztunk néhányszor, mielőtt elmentek, jóban is voltunk. Meg is kértem őket, szaladgáljunk egy kicsit a találkozás örömére. Aztán futás közben valahogy összegabalyodtunk, Komiszék is beszálltak, és az lett a szomorú vége, hogy én kerültem legalulra, kicsi a rakást játszottunk. De az már nem volt játék, hogy a nagyok mind rám estek, úgy éreztem egy tank gázolt el.
Fülem -farkam behúzva mentem segítségért a gazdihoz, nem is játszottam velük aztán már. Grefivel még egy kicsit birkóztunk, de aztán elindultam szó nélkül hazafelé, csak visszanéztem : gyere gazdi, én végeztem mára!
Itthon aztán az ölébe kéretőztem, jól esett a vigasztaló simogatása, szeretgetése, mert kicsit szomorú lettem. Megígérte, hogy majd odafigyel, hogy a következő találkozások ne vaduljanak el, és Zsuzsi is rászól majd az övéire, hogy ne durvuljon el a játék.
B E F E J E Z É S ! ! ! ! /2o1o. augusztus 17./
Amikor elköszöntem egy hónappal ezelőtt a szerető, befogadó gazdiktól Mogyoródon, sok-sok puszival TARNÓCZI KATITÓL és LERCH JENŐTŐL, boldogan fészkeltem be magam előző kisgazdim TAKÁCS KATI autójának hátsó ülésére abban a tudatban, hogy Julika mellett végre örökös otthonra és féltő gondoskodásra találok, ő megigérte, hogy rendszeresen hírt ad rólam.
A híradás egy hónapja eltelt, most már mindenki megnyugodhat, még névadó első gazdim is, SZITA KRISZTA, kinél ugyan nem sokáig maradhattam, de őt sem felejtem el soha. Nagyon jól érzem magam, Sokat tanulok, játszom, nyugodtan hajtom álomra fejem, megtaláltuk egymást.......
Még egy kis mese erről a napról......
Ma megint új kirándulóhellyel ismerkedhettem meg, nincs is tőlünk nagyon messze. Nagy terület, fás, bokros, füves, dimbes- dombos. Egy nagy baja van, amiért nagyon kell rám vigyázni, hogy merre bolyongok, hogy sajnos sok a lim-lom, eldobált hulladék, és a valamikori telephely ottmaradt törmeléke. Azért felfedező útra indultunk, merre is lehetünk még biztonságban. Volt ott minden érdekes szaglászni való, még cicákat is találtunk, meg érdekes kavicsokat szedegettünk, vadvirágokat gyűjtöttünk, sok a vadrózsa bokor, az ősszel jövünk csipkebogyót szedni, állapította meg gazdim. Sajnos a hajléktalanok is bevackolták magukat a fák, bokrok közé, sok hulladékot tárolnak ott, arra nem is mehettem. A meredek domboldalon nagyon érdekes volt fel-le szaladgálnom, ha jó nagyot rohantam és a hívó szóra meg vissza, akkor jutifalat várt rám. Gondolhatjátok, én aki szeretem a pocimat, mennyit gyakoroltam.
A füves területen, a művelődési ház mögött nagy ünnepség lesz, ezért szépen megnyírt réten csatangolhattam. Jó kis kirándulás volt. Még sokszor el fogunk jönni ide biztosan..........
Egy kis összefoglaló magamról, milyen vagyok, mit tanultam, és még mi vár rám,hogy illemtudó, szófogadó eb lehessek.
Nagyon szeretek kirándulni, sokat csatangolni. Gazdimat el nem hagyom, figyelem merre jár, az első hívó szavára megyek. Sajna még vannak kivételek, amikor alkalmi süket leszek, és ezen változtatnom kell. Főleg, ha csoportban játszunk, úgy érzem, védenem kell a társaimat, támadólag lépek fel az idegenekkel szemben. Persze csak a hangom nagy, de hát az emberek nagy része megijed tőlem. Ilyenkor nagyon erélyes a gazdi, nem kímél, leültet és megdorgál. Lassan majd leszoktat róla, biztosan....
Ha séta közben idegen, ismeretlen társakkal találkozom, meg kell tanulnom még, hogy nem kötekedek, nem rángatom a pórázt, ha meg akarnak szaglászni, békésen elviselem. Ha idegesen közelítenek, akkor nyugodt maradok és tovább megyek. A kerítések mögül acsarkodó, területvédő házőrzőkre rá sem hederítek, ezt már megtanultam.
Felszólításra leülök, lefekszem, az autóbuszon jól viselkedem, nagyon szeretek utazni.
Majd idővel talán megszűnik a gyerekekkel szembeni tartózkodásom is, és nekik is megengedem, hogy játszanak velem, majd ha több jó tapasztalatot szereztem velük kapcsolatban.
Nagyon sok pajtásom van már,és remélem, még sokkal fogok megismerkedni kirándulásaink során. Már nem is tudom felsorolni annyian vannak, akikkel jókat lehet rohangálni, birkózni. Előbb-utóbb talán Mimi kisasszony is megbékél velem, és kölcsönösen szomszédolhatunk. A gazdik már nagyon szeretnék./ meg én is.../
Biztosan sok-sok élményben lesz részem, és sokat kell még tanulnom, de még fiatal vagyok, és szót is fogadok a gazdinak, beláttam ez alatt az egy hónap alatt, hogy ő a falkavezér, és ő csak a legjobbat szeretné nekem....
Itt most befejezzük a Vackor naplóját, mi megmaradunk egymásnak, hiszem ,hogy még sok-sok boldog évünk lesz együtt, egymás mellett. A séták, a kalandok folytatódnak, talán még jelentkezünk, ha lesz mit tollbamondanom, és "irnokom" lejegyzi!!!!
Minden elhagyott, kidobott, megtalált, állatotthonokban élő sorstársamnak kívánom, hogy egyszer az ő életük is ilyen szerencsés legyen, mint az enyém lett!!!
Ez volt Vackor , a "szép szőke herceg" örökbefogadása utáni első hónapjának meséje..... /nincs vége!!!!!!! /
