Vackor és barátai

Pandora Mama

Amint azt az alábbi képek és az írások igazolják, Pandora vagyok, a Gyömrői Árvácskák fogadtak be, nyújtottak számomra ideiglenes otthont, két kis csöppömmel együtt, akik már érkezésünkkor nagyobbak voltak, mint én. Szeghalom környéki tanyavilágból érkeztünk, ahol szabadon éltem, sok-sok kis kölyköm született, és egyszer csak ide hoztak bennünket....... Bizony nagyon meg voltam szeppenve, új környezet, új emberek, sok-sok árva között. Kaptam oltásokat, sajnos egyik kicsimet elvesztettük, mert nagyon beteg volt..... Nekem is szükségem volt egy kis gyógykezelésre, de már nagyon jól vagyok. Ivartalanítottak, többet már nem kell kicsikkel foglalkoznom.....

*

A műtétem után Zsuzsi, az árvácskák „jótündére”, akit időközben nagyon-nagyon megszerettem, elhozott Julikához, aki már kétszer is volt befogadója kis árváknak... ők már boldogan élnek az örökös gazdiknál.  Ahogy kiszálltam az autóból, rögtön találkoztam új pót-tesómmal, és pajtásommal Vackorral is, aki a Pótmamimmal együtt nagyon kedvesen fogadott, hisz nekik már van tapasztalatuk,milyen érzés egy elhagyott kis árvának új ismereteket szerezni.

**

Zsuzsi elment, én pedig az új családommal rögtön az ő "kedvenc dombjukra " ballagtam,  ismerkedni az új világgal, ami kicsit még rabság a póráz miatt, de szabadság is az eddigi életemhez viszonyítva. Nem voltunk egyedül: jöttek hozzám ismeretlen, de nekik jó barát kedves emberek a kutyáikkal, körbevettek, simogattak, a kutyusok odadugták orrukat, de egyáltalán nem tolakodóan, ezért hagytam is, hogy megismerjenek. Még az idős "Hölgy" Bona sem morgott rám, azt mondták ez csoda! /Igaz később, ha belém botlott, mert nem látott meg, nagyon magas és a lábai is betegek már, akkor megkaptam az eligazítást tőle./ Kicsit sétálgattunk, ismerkedtünk, még visszajött az én Zsuzsim hozott nekünk búcsúajándékot /két malacfület / amit azóta már elrágicsáltunk, aztán hazamentünk új "hazámba"...

***

A három emelet lépcsőzés meglepetés volt, a tanyán nem volt ennyi lépcső, az elsőnél már fel akartam adni, de látva, hogy Vackor csak megy előttem, hát ballagtam én is. / még mindig leállok néha, de azok a jobb zsebből elővarázsolt jutifalatok nagyon meggyőzőek ám ./ A pocimat szeretem is nagyon, de tündérem parancsára sajna fogyóznom kell, ezért szerintem nagyon kevés az adagom, gyorsan bekapom, aztán megyek Vackorhoz, de ő irigy és nem hagy.... A Cicó maradékát is hajlandó lennék megenni, de őt meg bezárja a mami, míg eszik. Egyszer tolakodtam csak hozzá, de túl hegyesek a karmai és kaptam tőle a pofikámba egyet.....Vackortól láttam, hogy az asztalnál is lehetne kunyizni, de egy falatnál többet ott sem kapunk a mami-vacsi végén, hiába nézünk ártatlan szemekkel, helyünkre kell menni.

****

Szóval, most már az ötödik napom is végéhez közeledik, és egyre jobban érzem magam. A hét végén mindkét nap az összeszokott társasággal nagyokat kirándultunk, ahogy azt a csoportkép tanusítja. Ők szabadon kószálhattak erdőben, mezőben, én csak pórázon, de az orromat azért használtam rendesen.... Hétköznap délelőttönként elmegyünk egy kutyasétáltatóba, ahol szabadnak érzem magam. Ma már jobb kedvem is volt, mint eddig, egy kicsit már labdáztam is, meg futottunk Vackorral. És végre hallattam hangomat,mert eddig meg sem szólaltam egy kis morgáson kívül.......

Egy autóból "beözönlött " egy hatalmas /talán ír farkas/ óriás, el sem láttam a fejéig, egy kajla goldi, egy dobermann, és egy kis fekete, talán spicc, és mindnyájan körbevettek. Se élő se holt nem voltam első ijedtemben, de aztán kiosztottam őket, ne tapizzanak, nem tűröm, szét is ugrottak, megdöbbenve, aztán szaladtak is tovább. Én néhány percig "lefagyva" ültem, de a kedves hívogatás és a jobb zseb jobb belátásra bírt, és szaglászgattunk tovább. Később még összefutottunk, de már elég volt, hogy a fogínyemet megmutattam, már ott is hagytak, ők rohangáltak, mint a szélvész.

*****

Vackor is hívott már játszani, ő szeret kicsit rohangálni, meg birkózni, de én nem veszem a lapot, talán majd ha  nem kell pórázon lennem, akkor jobb kedvem lesz a játékhoz... Maminak hízelegni, ölébe bújva aludni, hátamra fordulva várni a pocisimit, azt nagyon szeretek, és meg is kapom tőle, sőt Vackor sem féltékeny nagyon, hagyja hogy a gazdija engem is szeressen.

******

Esténként találkozunk még egy volt Árvácskával is, Izaurával. Őt azelőtt fogadták örökbe, mint én megérkeztem. Ő fiatal, bolondos kislány, nagyon szeret rohangálni, engem is hív, ha látja hogy nem mehetek, akkor Vackorral róják a köröket 12o-val. Néha azért közéjük ugrok, mikor közel jönnek. Talán nemsokára együtt fogócskázunk!......

*******

Pótmami mondta, hogy akik kezdettől ismernek, mióta idejöttem érdeklődve, és örömmel figyelik sorsom jobbra fordulását, küldik a puszikat. Nagyon köszönöm azt a sok szeretete, amit itt kapok.... Jóságommal igyekszem meghálálni a sok törődést.... Mert mindenki megdicsér , aki megismer, hogy szép és jó kis kutya vagyok. Még sok tanulnivalóm is van, de már eddig is sokat fejlődtem , figyelek és szót fogadok, lesem Vackort is, ő mit csinál...

Remélem, hogy hamarosan értem is eljön majd valaki, akinek én leszek a kedves, szép és okos kis barátja egy életen át.... Ugye Gazdi jössz majd értem?????????? :D